A szomszéd („Valami betegesen más” thrillerparódia sorozat hetedik rész)
Ki az, akire sosem gyanakodnánk? Hát a mosolygós szomszédra!
Hogyan ölhetne meg bárkit baltával? Hiszen szemközt lakik, és olyan szép tisztán tartja azt a lábtörlőt az ajtaja előtt!
Éppen ő tartana fogva fiatal nőket bilincsbe verve a hátsó szobában? Hisz mindig előre köszön, és a kaput is kinyitja előttünk, ha látja, hogy jövünk reggel a szatyrokkal!
Hogyan lenne képes kannibál módjára rosszullétig zabálni magát emberhússal, bezárkózva, lakása rejtekében őrjöngve? Hiszen a lakógyűlésre is mindig pontosan érkezik, és kiváló javaslatai vannak!
Átjár hozzánk, és udvariasan érdeklődik egészségünk felől. Barátainknak is előre köszön a folyosón. Gyermekünkkel is megértő és aranyos. Mindenki szereti. Mindennap átjön mosolyogva. Olyan gyakran, hogy szinte már haza sem megy, és nálunk is lakik, hogy rohadna meg!
Ezért: sose nyiss ajtót, amikor rohad a szomszéd!
De miért tenne olyat? Hiszen él!  
Na, így aztán végképp ne nyisd ki!
És ha csak kristálycukrot hoz, mert a múltkor adtál neki, és most meg akarja adni a tartozást?
Akkor viszont nehogy már veszni hagyj fél kiló drága cukrot! Vedd el tőle, aztán majd utána többé ne nyisd ki. De akkor már tényleg ne!